A tél varázsa elhozza Mikulás ünnepét, amely az egyik legkedveltebb decemberi hagyomány, különösen a gyerekek körében. Magyarországon december 6-án reggelre a Mikulás – a néphit szerint – apró ajándékokat rejt a gondosan kitisztított csizmákba. A jó gyerekek édességet, mogyorót és mandarint kapnak, míg a rosszcsontokat gyakran virgács is várja. Ez az ünnep sok országban létezik, bár eltérő szokásokkal és elnevezésekkel, de közös célja, hogy örömöt és melegséget hozzon a hideg téli napokba.

Érdekes, hogy a Mikulás név a Miklós (Nicholas) névből ered, amely Szent Miklós püspökhöz köthető. Szent Miklós az igazságosság, a jóság és az önzetlen adakozás szimbóluma, így lett ő a gyermekek és a szegények védőszentje. Az ő történeteiből táplálkozva alakultak ki világszerte különféle alakjai, akik mind-mind ajándékokat hoznak az ünnepi időszakban.

A Mikulás név fordításai rendkívül változatosak az egyes országokban. Az angol nyelvterületeken Santa Claus néven ismert, amely a holland „Sinterklaas” szóból származik. Németországban Nikolaus, míg Oroszországban Gyed Moroz (Fagy Apó) néven emlegetik. Az északi országokban pedig Joulupukki vagy Julenissen néven találkozhatunk vele. A különböző fordítások és elnevezések jól tükrözik az adott kultúra sajátosságait és azt, hogyan formálták a helyi hagyományok az ünnep szellemiségét.

Magyarországon a Mikulás ünnepe egyfajta bevezetője az adventi időszaknak, amely fokozatosan készíti elő a karácsonyi ünnepkört. Az ünnep a gyerekek számára nemcsak az ajándékozás miatt különleges, hanem mert meséken, versekben és énekeken keresztül kapcsolódnak hozzá. A Mikulás várása és a csizmák tisztítása nemcsak hagyomány, hanem egy szép emlék, amely generációról generációra öröklődik. Az ünnep varázsa így mindannyiunk szívébe melegséget hoz a téli napok közepette.